Egyiptom, Izrael és Palesztina – első rész, Egyiptom

Sokan kérdeztétek már, hogy ezekről az országokról miért nem írok? Valahol jogos a kérdés, hiszen jó két évet töltöttem ezekben az országokban és ennyi idő alatt valóban láttam egyet s mást. Volt részem fegyveres zavargásokban, elcsalt választásokban (nem mintha máshol ezek mindig tiszták lennének), jeruzsálemi havazásban, hihetetlen búvár élményekben. Találkoztam megannyi emberrel, gazdagokkal, akik különgépen röptetik Londonból Kairóba a fodrászukat és szegényekkel, akik pár kartondobozból építettek maguknak hajlékot. Találkoztam olyanokkal, akik békében élnek és olyanokkal, akik hadban állnak. Magukkal, a saját nemzetükkel is, de a „másikakkal” is.

Nem írtam még Palesztináról, Izraelről és Egyiptomról is keveset, mert bizonyos értelemben darázsfészkek, amikbe épeszű ember nem nyúl bele. Ugyanakkor most azt is bevallom, hogy azért sem írtam sokat pl. Egyiptomról, mert ezt az országot egyáltalán nem tudtam megkedvelni. Igen, ugyanúgy van ott is sok érdekes látnivaló és találkoztam nagyon jófej emberekkel is. De, annyi emberi butaságba, sötétségbe, „vallási agymosottságba”, színjátékba, mint ott, még sehol sem botlottam. Ezért sem akartam eddig írni, mert nem biztos, hogy szépeket írnék, rosszat meg nem akarok, de továbbra is hiteles szeretnék maradni. Most viszont megteszem és remélem, hogy sem Egyiptomtól, sem az írásaimtól nem megy el a kedve senkinek?! Egyébként azt mondom, hogy menj oda, tapasztalj, láss, legyen a tied a döntés. Igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én ezekben az országokban dolgoztam. Ha nyaralni mész oda, eltöltöd a szabadságod az „all-inclusive szállodában”, mind abból, amivel én találkoztam, jó eséllyel semmit sem fogsz érzékelni.

Nem szeretnék vallási, nemzetiségi vitákba bonyolódni, mert nem is ez ennek a cikknek a célja, másrészt nem is olyan egyszerű megérteni azt, ami ott zajlik. Zsidók, szalafiták, vahabiták, katolikusok, ultra ortodoxok, haszidok, muszlimok, koptok, síiták, protestánsok, szunniták, szufik, hogy csak pár nagyobb vallást és azok ágait említsük, de akadnak itt mások is. Őket mind tegyük egy üstbe, tegyünk bele hatalmi harcot, területi követelést, élni akarást, vizet, ami ezekben a sivatagos országokban aranyat ér, fegyvert, vallási fanatizmust, félreértelmezett tórát, koránt, bibliát. Ha ezzel megvagyunk, bízzuk a keverést a politikusokra, a fegyveres csoportok vezetőire, azokat pénzelő országokra és talán meg is kaptuk, ami ott van. Eligazodni ebben, nem egyszerű, hitelesen, valós tényeket állítani sem, esetleg pártatlan maradni szintén nem. Nem hiszem, hogy én az lennék…ugyanakkor azt hiszem, vallom, hogy mindenkinek szabadon, békében kellene élnie.

Elolvastam pár útikönyvet ezekről az országokról és kiadótól függetlenül ugyanazt tudom mondani. Szép képek, néhány hasznos tipp, hogy mit érdemes megnézni, szinte nulla saját tapasztalat, számomra kissé „steril” tartalom. Én nem tudom ezt csinálni és amint írtam, ott van Egyiptom amelyikről lehet, hogy hitelesen nem is tudok csak jót írni. Arra gondoltam, hogy két külön részre bontva leírom pár élményem ezekből az országokból. Ez a poszt nem a tipikus, „minden szép és jó, köszönjük X.Y. miniszter úrnak és a turisztikai hivatalnak a meghívását” típusú lesz. Egy kicsit önmagam lesz. Pár, ezekben az országokban történt eseményen keresztül próbálom meg elmagyarázni, hogy milyen is ott az élet. Biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akiknek ez tetszik, másokat meg épp elriaszt. Ez így van rendjén, a világ ilyen, színes, izgalmas, érdekes, mi pedig mind másak vagyunk, de hiszem, hogy mind találunk olyant ami tetszik világunkban. Jöjjön akkor legelsőnek a „nagy kedvenc”, Egyiptom.

Egyiptom

Számomra kicsit a megszámlálhatatlan check point országa, ahol mindenféle logika és stratégia nélkül űzik ezt a szórakozást a hatalom éber őrei. A lényeg, hogy mindenhol, ahol kicsit is nagyobb a forgalom, dugók alakuljanak ki emiatt, amiért aztán a sofőrök a már folyamatos dudálásnál is többet dudáljanak, valamint kerülő úton kikerüljék az ellenőrző pontot. Tehát, értelme nem sok van, de ezt annak, aki bambán néz ki a fejéből és a „miért csinálod?” kérdésre egyetlen válasza, hogy „system”, hiába mondanánk. Vagyis igen, ez az egész bohóckodás egy rendszer része…számomra a minek gondolkodjunk rendszeré. Ilyenkor megállítanak, elkérik a jogsit, ami, ha nem egyiptomi eleve fel sem ismerik, cserébe mutogatják egymásnak, majd közlik, hogy ok, mehetsz tovább. Gondolom milliós adatbázis van a fejükben, mert nem viszik be az adatokat semmilyen „sytembe”, ránézésre megmondják, hogy „ok”. Igen, ennyit csinálnak akkor is, ha helyi vagy is értik, ami a jogsidra van írva.

Egyik alkalommal, amikor megállítottak, éppen semmilyen irat nem volt nálam. Elkértem a mellettem ülő kollegámét, odaadtam azt. Megnézte és a szokásos ok-val visszaadta. A kollegám nő volt! Igen, tudom, jogosítványon nem egészalakos kép van, de egy nőt egy férfitól még az alapján is meglehet különböztetni.

Ha már közlekedés, sok éve hírhedten rossz az ország baleseti statisztikája. Én azt tanácsolom, hogy ha ott vagy menj, láss minél többet, de sokkal inkább szervezett úton, nagy busszal, mint autót bérelve. Szándékosan írtam a nagy buszt, ugyanis ezek sofőrjei sem mindig a legjobbak, de egy esetleges ütközés esetén mindenképp nagyobb védelmet nyújtanak, mint a személyszállító furgonok. Igen, éltem ott eleget, tényleg tudom miért mondom mindezt és igen, megúsztam baleset nélkül, de ennek sok gumi látta kárát. Már megszámolni sem tudom hányszor kellett félrerántanom a kormányt, mert a derék helyi versenyző levágta a kanyart, jelzés nélkül a legbelső sávból a legszélsőbe vágott át, nekem meg ott volt a padka és egyéb izgalmas mutatványok… Soha még egy sem állt meg, holott néha hallani lehetett a gumi eldurranását. A hátul ülők megfordultak, néztek és közben gyorsítva távoztak.

Egy másik kedvenc élményem amikor egy szál alsógatyában álltam az 5 csillagos szálloda bejáratában és ezt kivételesen még élveztem is. Történt, hogy vendégeim voltak ott és értük mentem, de egy nagyon buzgó ajtónálló biztonságis nem elégedett meg azzal, hogy kiürítem zsebeim, hanem mindenáron követelte, hogy vegyem az övem is le. Elmagyaráztam neki, hogy az tartja a nadrágom, ugyanis egy ritka béna egyenruha volt rajtam (csókoltatom innen is a multikat, akiknek csak az számít, hogy amit valaki egy légkondicionált angliai irodában kitalált, azt alkat és méret figyelembevétele nélkül hordani kell az egyiptomi 45 fokban is). Ő ennek ellenére hajtogatta, hogy ez a „system” és a szállodába csakis öv nélkül lehet bemenni. Már régen feladtam, hogy logikát keressek a systemeikben, így feladtam a magyarázgatást. Üsse kavics, ha emberünknek annyira kellett az övem, én egy mozdulattal kihúztam és kissé rájátszva a helyzetre, fel is emeltem mindkét kezem, mintegy mutatva, hogy ott az övem. Ezzel a lendülettel a nadrágom máris a bokámnál volt, én meg elindultam totyogva a recepció fele. Néztek is kikerekedett szemekkel, hogy ez a hülye farang milyen műsorszámot ad itt elő?

A már említett angol multinak Thomas Cooknak köszönhetően megtapasztaltam, hogy milyen feketén dolgozni. Vicces, hogy überfontos volt, hogy a legnagyobb hőségben is a béna műszálas egyenruha legyen rajtunk (sajnos nem az ezt kitaláló értelmes managerek hallották ahogyan az utasok madárijesztőnek neveznek a gönceink miatt), de az nem, hogy hivatalosan tartózkodjunk különböző országokban.

Turisták viszont érkeztek az országba (amikor éppen valami békeféle volt és nem lázadoztak, robbangattak. Ezeknek köszönhetően egyébként, Egyiptomban többször is volt szerencsém evakuálást átélni), akiket már a reptéren vártam.

Egyik alkalommal amint éppen utasaimra vártam, engem is megtalált a hatóság éber őre, odajött hozzám a reptéren és közölte, hogy mutassam az irataim. Hát, hirtelen nem épp a bátorság volt a megfelelő jelző az állapotomra. Aztán tudva, hogy sok veszítenivalóm már nemigazán van, visszakérdeztem, hogy ugyan ki kéri? Ki ő, milyen hivatalnak dolgozik, hol az igazolványa? Emberünket annyira meglepte, hogy én, mint illegális külföldi nem fogadom el alapból, hogy ő a hatóság, hogy teljesen bambára váltott ábrázattal közölte, hogy akkor ő most elmegy az autójához, hozza az igazolványát és hívja a kollegáját (talán, mert egyedül meghaladná a képességeit, hogy igazolja magát), itt várjam meg. Nekem sem kellett több, amint hátat fordított és eltűnt elölem, rohantam én is a parkolóba álló autómhoz. Megúsztam! 😊 (több kollegám nem volt ennyire szerencsés, azt az egy éjszakát, amit egy egyiptomi börtöncellában töltöttek, sajnos sosem fogják elfelejteni)

Már az elején lelőttem a poént és elárultam, hogy tetszik vagy sem, de nekem Egyiptom nem a szívem csücske. Ugyanakkor nem lenne teljes a kép, ha nem mondanám el azt is, hogy nagyon sok felejthetetlen élményem van Egyiptomból. Elsősorban a Vörös tengeri búvárkodásaimra gondolok, míg élek fájni fog a szívem, ha nem merülhetek ott rendszeresen. Laktam gyönyörű szállodákban, lettek talán életre szóló barátaim, részem volt hihetetlen spirituális élményben mecsetben és kopt templomban egyaránt. Mondjuk azt nem tudom, hogy pozitív vagy negatív élményeim közé soroljam, de még kupiban is voltam ebben az eléggé vallásos (legalábbis látszólag) országban, ahol az import lányok mellett helyiek is űzték az ipart. Egyiptom tanított meg türelemre, toleranciára (próbálj meg ott másképpen vezetni. Ha nem ütnek agyon pár percen belül, akkor idegeid vagy szíved mondja fel a szolgálatot még az első héten). Megannyi felejthetetlen estém volt sivatagban, a még meleg köveken fekve, minden fényszennyezéstől mentesen rácsodálkozni a koromfekete égbolt milliárdnyi csillagára. Itt kezdődött életem egyik legviharosabb és emlékezetesebb szerelmi története is, amire valószínű míg élek emlékezni fogok.

Ugyanakkor Egyiptom az az ország, ahol a mélyen vallásos szállodai igazgató kidobatott a létesítményből amikor szembesítettem hazugságai sokaságával. Itt tapasztaltam meg mennyire magányos helyzet, ha minden utast ki menekítünk a zavargások miatt, én meg egyedül vagyok egy egész szállodában. Rendszeresen ugyanabban a kávézóban, együtt szürcsölgettük a fekete nedűt Omar Sharif úrral, az egyik legkedvencebb színészemmel, bámulatosan szép naplementékben gyönyörködhettem és még sokáig sorolhatnám, hogy mennyi kellemes vagy épp kellemetlen, esetleg csak meghökkentő élményben volt részem.

Sosem tagadtam, hogy mit érzek Egyiptom iránt, de soha nem is beszéltem le senkit arról, hogy oda menjen. Mindenképpen ajánlom a hajózást a Níluson, a piramisokat, az ókori világ hét csodája egyikét egyszer mindenképp látni kell! Gyönyörűek a denderai templom festett falai, amiket már II. és III. Ramszesz is díszíttetett, a kairói Egyiptomi múzeum gyűjteményét szintén nem szabad kihagyni. Ha érzel rá késztetést, utazz oda, járd be az országot, fedezd fel, én tényleg kívánom, hogy érezd jól magad!