Élmények a világ körül, első rész – Szahara

Hiszen hihetetlen jól éreztem magam egyes túrákon, de részben a résztvevők miatt is ( köszi Zita és Dávid!:) ) azonban nincs így rendjén. Hiszen ha bárki ugyanezeket az utakat végig akarja csinálni, úgy, hogy közben jól is érzi magát, nem mondhatom neki, hogy vigye a legjobb cimboráját, szomszédját, az egyik legjobb nőt, akivel valaha találkozott, stb.

Másképpen kellett hát nekifognom, elő a fényképekkel, így már könnyebb lesz olyan élményeket is felidézni ahol, ha teljesen magamra vagyok is ugyanolyan jól éreztem volna magam. Elő is tódúlt számtalan emlék, élmény, már csak ki kellett válogatnom és valahogy olvasható formába rendeznem. Sosem gondoltam volna, hogy mennyire nem egyszerű nagyszerű élményeket szavakba önteni…

Nem tudok rangsort felállítani, mindegyik egyformán fantasztikus volt számomra, így nem is számokkal jelölöm az újabb részeket.

Kalandok a Szaharában

A Szahara a Föld legnagyobb sivataga, tulajdonképpen a teljes részét uralja az afrikai kontinens északi felének. Bár a sivatag szó hallatán sokan a homoktengerre gondolnak, a Szaharának kb. csak egyharmad része homok, a többi kisebb nagyobb kövek, hegyek, helyenként sós síkságok, sőt, időszakosan sós tavak is vannak. A hibás mezőgazdasági módszerek miatt még gyorsabban, mint egyébként is terjeszkedne, egyes szakemberek szerint déli irányba évente akár 30 – 50 km-t is növekszik.

Nem is olyan régen még hatalmas karavánokban, tevékkel szállítottak mindenféle árucikket a sivatagban, de az elmúlt 15-20 évben mindinkább kiszorultak a tevék és teherautókkal történik a szállítás. Én is terepjárón jártam be a sivatag nagy részét, míg a tevékre rövidebb szakaszok jutottak.

Nincs Toyotám, nem arról van szó, hogy reklámozni szeretném a márkát, mindössze saját magam láttam, hogy a több mint hatszázezer kilométert futott Land Cruiserekkel milyen szakaszokon mentünk végig és még most is nehéz elhinnem, hogy bírták. Fantasztikus élmény, amikor annyira meredekre kapaszkodik fel az autó, hogy a motorháztetőt sem látod, csak a kék eget, majd amint felért, előrebukik a túloldalon ugyanolyan meredeken lefele.  Minden alkalommal, amikor az éjszakát is a sivatagban töltöttem, mindig helyieknél szálltam meg, volt ezek között tuareg sátor és berber barlanglakás is.

Egy magamfajtának, akit a második világháború nagyon érdekel különösen érdekes a sivatag tunéziai része, ahol az útvonal egy szakasza egy sós síkságon halad át. Az évente 1-2 alkalommal lezúduló eső össze tud gyűlni a sós kéreg alatt és a helyismerettel nem rendelkezőt hamar elnyeli a szurokszerű sós sár, így földbe szúrt fa rudak jelölik az utat. Hogy kik jelölték ki ezt az utat? Nem mások, mint Erwin Rommel generális katonái. A valamikori német jelenlétnek máshol is látni jelét, sok helyen még mindig használják tárolásra a több mint 70 éves hordókat. De több országban állnak még az akkor épült betonfedezékek és bőven akad még kiégett harckocsi roncs is szétszórva a sivatagban.

Túl modern a terepjáró, szeretnéd teljesen hagyományos módon, teveháton felfedezni a sivatagot? Erre gyakorlatilag mind a 12 országban van lehetőség, amelyek területeinek nagy részét uralja a Szahara. Ugyanakkor szinte minden országban más arcát mutatja. Líbiában például alig találni sós tavakat, Marokkóban viszont van rózsaszín homok is, Mauritániában meg a legmagasabb homokdűnék.

Sokan vagytok, akiknek a Tataouine név sokkal többet jelent, mint egy „valamilyen idegen szó”. Nem véletlenül lett ez a neve annak a bizonyos bolygónak, ugyanis az ugyanilyen nevű településhez tartozik az a része a sivatagnak ahol a Csillagok háborúja c.film első részét forgatták 1976-ban. A stáb valamikori lakóhelyeit átalakították, szállodaként bárki megszállhat ugyanazokban a „barlangszobákban”. Ugyanígy meg lehet szállni Matmata városában, a Sidi Driss szállodában. Ez szintén forgatási helyszín volt, itt forgatták azokat a jeleneteket ahol az ifjú Luke otthon a „lakásában” van.

Hogy számomra miért volt olyan nagy élmény a Szahara? Részben mindazokért, amiket itt leírtam, részben azért, mert bárhol is töltöttem az éjszakát, olyan tökéletes csillagos eget, mint a sivatagban sehol sem láttam még. Szerencsére semmi fényszennyezés, csak az igazi sötétség és milliárdnyi csillag pislákoló fénye. Fantasztikus élmény! De nem csak „alulról fölfele” nézve, hanem ellenkező irányba is, ugyanis a Mauritániában található Bikaszem nevű képződmény az űrből látható.

Aki ezek után esetleg kedvet kapna a Szahara felfedezésére, mindenképp tájékozódjon indulás előtt ugyanis több része olyan országokhoz tartozik ahol a biztonság most nem éppen a legjobb, vagy egyenesen veszélyes is ott tartózkodni. Oltások közül nem kötelező, de hasznos a Hepatitis A,B elleni oltást beadatni mielőtt odautazik.

Ez volt az ötrészes sorozatom első része. Hamarosan folytatódik, a következő részek között lesz egyaránt szárazföldi, valamit víz alatti élményem is. Te melyikről olvasnál szívesebben? Amelyikre többen „szavaztok”, azzal folytatom.