Where are you from?

A másik, amit gyakran megkérdeznek tőlem, hogy hogyan jutottam el idáig? Ajajj…ez még hosszabb történet, mint a honnan is vagyok…

Mielőtt ezeket megválaszolnám, hadd szögezzem le, hogy akármi is volt ezekben az években mióta világjáró lettem, sosem bántam, meg. Nem volt és most sem mindig könnyű, de én választottam és eszembe nem jutna panaszkodni. Másokat sem próbálok meg sem le, sem rábeszélni arra mit én csinálok, megvannak ennek az életnek is a jó és kevésbé jó oldalai. Egyvalamit viszont biztosan állíthatok, ha bármi gond lenne, egy idegen országban sokkal jobban egyedül vagy mint otthon a legeldugottabb faluban.

Szóval, hogy is kerültem én ide? Az egész még 2006-ban kezdődött, amikor az Apollon Travel görögországi idegenvezetője lettem.

Görögország északi részén voltam és a hetente érkező új csoportokat vittem buszos kirándulásokra. Májustól szeptemberig minden hétvégémet Athénban töltöttem, imádtam az Akropoliszt, az egész óvárost. Számomra megunhatatlan volt azokon a helyeken járni ahol már évezredekkel ezelőtt is kultúrák születtek és még mindig álltak a falak, amik akkor épültek. Az ókori olimpiai stadion, ahol hősök születtek, de ugyanúgy szerettem hetente a Meteorra kolostorokhoz vagy az Olimposzra menni.

Egy csodálatos nyári szezonom volt, néhány kivételtől eltekintve a legtöbb utas barátságos volt, érdeklődő, a kollegáim fantasztikusak, a cég ahol dolgoztam szintén. Pedig nem volt egész szezonban szabad napom, heti 5 nap kirándultam, reggeltől estig úton voltam és mégis élveztem minden percét.

Ezután következett egy kis kitérő majd Egyiptomban folytattam egy nagy világcéget képviselve. Ha annyi jó is lett volna benne, mint amennyi míting és duma volt hetente, hogy mennyire fontos amit csinálunk akkor az is csodálatos időszak lett volna. Sajnos nem így volt, sem értékelve nem voltunk, sem azt a pénzt nem kaptuk meg, ami a szerződésünkben állt. De csináltam, mert szerettem a munkám, mert szerettem az embereknek újat mutatni egy idegen országban. Voltak itt is vicces jelenetek, mint pl. amikor a rendőrség elől kellett bujkálni, hiszen a nagy világcégtől mégsem várható el, hogy hivatalosan dolgoztasson, közben meg az érkező utasokat is kellett fogadni a reptéren. Ez egy 2 éves időszak volt, közben bejártam Egyiptomot, Izraelt, tanúja voltam rendőrség és helyiek összecsapásainak, Muzulmán Testvériség felemelkedésének és félreállításának…érdekes időszak volt.

 A következő újabb majdnem 2 éves időszakot már másik országban, de még mindig egy arab országban töltöttem. Tunézia következett és bár az országra nem mondanám, hogy a legszebb, amit láttam, vannak gyönyörű szegletei.

Hihetetlen jófej kollegáim voltak és bár a cég inkább csak alul, mint felül tudta múlni magát, örültem, hogy itt lehettem. Sajnos ez az időszak sem múlt el konfliktusok nélkül, a fővárosban a Bardo múzeumban épp egy nappal ottjártam után, terroristák lőttek le turistákat és az egyik tengerparti szállodában szintén. Ezek után érthető, hogy a turizmus leállt, így nekem is másik ország következett.

Pontosabban másik országok, hiszen ezután már szezononként és nem kétévente költöztem, így megvolt Kréta, Korfu, Fuerteventura, Kosz, Rodosz. A munkát változatlanul szerettem, cégem is változatlanul alulmúlta magát, de legalább a kollegákkal nagyon jókat szórakoztunk.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Ahogy már írtam, senkit sem beszélek le és nem is bátorítok arra, hogy így járjon világot.
De, ez az életforma nagyon is magányos!
Igen, valóban rengeteg emberrel találkozol, naponta új utasok, fantasztikus kollegák, de semmi sem állandó. Mindenki folyamatosan cserélődik, így igazi kapcsolatokat szinte lehetetlen kialakítani.

Nagyjából ekkorra lett teljesen elegem a cégem folyamatos egyre ügyesebb mutatványaiból és mivel minden mutatványa az én fizetésem csökkenését eredményezte, változatlanul nullan megbecsülés mellett, így a váltás mellett döntöttem. A munkaerő piac tele turizmusban dolgozó cégek ajánlataival, nyelvtudással és tapasztalattal könnyen találhatsz munkát. Mint láthatod, a nagy név, nagy cég közel sem garancia arra, hogy rózsás lesz az életed. Igen, utazni fogsz, mindenféle emberekkel találkozni, ugyanakkor nagyon sokat dolgozni és néha eléggé egyedül érzed majd magad.

Nekem újabb országok következtek az új cégnél, ahol szintén nem volt minden tökéletes, de messze sokkal jobb, mint amit eddig tapasztaltam, így újult lendülettel vetettem bele magam a munkába.

Mivel az új munkám bár továbbra is a turizmusban volt, de kicsit más, mint amit eddig csináltam, így felgyorsultak az utazások is, hiszen maximum 3-4 havonta újabb országba költöztem. Dolgoztam az összes Baleár szigeten és a Kanári szigetek legtöbbjén, Mexikóban, Dominikai Köztársaságban, Olaszországban, Mauriciuszon, Thaiföldön. Hogy élveztem-e? Abszolút igen!
De, ez az életforma nagyon is fárasztó!
Amint egy kicsit is megszokod valahol legalább a szűk környezeted, megtanulod, hogy hol van éjjel-nappali bolt, esetleg egy jobb kocsma, ha szabad estéid valamelyikén beülnél egy italra, máris csomagolsz és irány a következő ország.

És hogy hol vagyok most? Még Egyiptomban, miközben a következő utazásra készülök, már ahol valószínű ugyanúgy megkapom a „where are you from?” kérdést. Hogy mi erre a legmegfelelőbb válasz? From everywhere? Van jobb ötleted? Kattints a kapcsolatra és írd meg emailben.