Néha, amikor különböző emberekkel autókról beszélgetünk, azon kapom magam, hogy hitetlenkedő pillantások kereszttüzében vagyok. Hiszen saját autóm már évek óta ugyanaz (hiába csámcsogja már a rozsda, még mindig imádom a nagy amerikai „tehenet”), turizmusban dolgozom (vagy inkább dolgoznék, mert a Covid és kormányok együttes ténykedése ezt most eléggé lehetetlenné teszi), akkor mégis, hogy van az, hogy több ezer km van a hátsómban sok különböző autó kormánya mögött?! Hát úgy, hogy vezettem őket. Vezettem sok autót és laktam sok országban az elmúlt 8 évben. Jöjjön most ezekből egy kis ízelítő.
Az úgy kezdődött, hogy…azt inkább most hagyjuk, mert hosszú lenne, a lényeg, hogy a munkám szállodák ellenőrzéséből állt. Néha csak 4 – 5 hetet, máskor hónapokat töltöttem egy országban (szigeten), majd tovább repültem és máshol kezdtem mindent elölről. Így volt olyan év amikor egy teljes évben mindössze 20 napot töltöttem otthon. Cserébe bejárhattam a világ egy részét, amit imádtam. Igaz, hogy csak heti 1 napom, a vasárnap volt szabad, de így is sokat láttam azokból a helyekből, országokból, ahol épp éltem. Közben meg laknom is kellett valahol, meg közlekednem a szállodák között.
Több olyan alkalom is volt, hogy egy európai országban ébredtem, délelőtt még megcsináltam egy szállodát, elvezettem a reptérre, leadtam, átrepültem valamelyik afrikai országba, ott átvettem egy másik autót és azzal tovább mentem a szállásomra. Éljen a GPS! Meg a rugalmasságom. Kár, hogy ezt a képességem nem lehet valami hangzatos kifejezéssel egy menő szakon szerzett diploma mögé illeszteni. Fenébe, most akkor lehetnék valami „fuss ki öblítsd ki” manager.
Így adatott meg az, hogy Thaiföldtől Mexikóig laktam 5 csillagos szállodákban és koszos apartmanokban, vezettem nagy batárt és erőtlen kis gyöszt is szép számmal. Évente visszatértem, néha egy éven belül többször is a Baleár és Kanári szigetekre, Észak Afrikába, Törökországba, Karib térségbe, de dolgoztam rendszeresen Németországban, Olaszországban vagy épp a görög szigeteken is. Európán belül gyakran közlekedtem ugyanazzal az autóval, amit Németországban vettem át, majd miután 3 – 4 országban ledolgoztam összesen szűk fél évet, leadtam és továbbállottam. Ezért nem lesz sem annyi autó, sem annyi lakás amennyihez szerencsém volt. Inkább több országból mutatok 1 – 2 példát, mintsem 28 különbözőt. Így is hosszú lesz, de legalább remélem nem unalmas. Tölts egy pohár itókát, dőlj hátra a székben, hosszabb képfolyam következik.
Egyike a sok szolgálati autómnak a Dominikai Köztársaságban, Mazda 3. Célnak megfelelt, de nem mondhatnám, hogy mély nyomokat hagyott bennem. Jó volt, tette a dolgát, nem romlott el, semmi különleges.Szintén a Dominikai Köztársaság, egyik Riu szállodája. Jó 3 hónapig laktam ebben a szobában, pontosabban jártam aludni haza. A szálloda közvetlenül a parton van, így, ha épp nem dolgoztam, ritkán voltam nappal a szobában.Egy másik lakásom, szintén Dominika, ez viszont a Cocotal nevű apartman volt. Tágas nappali, felszerelt konyha, golfpályára néző terasz, hálószoba, fürdő, medence…szerettem.Chevrolet Suburban, szintén a Karib térségből. Ha nagy leszek, veszek egy ilyent, nagyon megszerettem.A mexikói Cancunban laktam ebben a szállodában. Tiszta, tágas, közvetlenül az óceán partján, jó volt a konyhája. Elsőre nem is igazán hittem el, hogy ide foglalt nekem a cég.Hogy nehogy elbízzam nagyon magam, cserébe Mallorcán olyan apartmant kaptam ahová első nekifutásra be sem tudtam költözni. Autóban hagytam a cuccaim, irány a bolt és éjszakába nyúló suvickolás után élhető lett.Ugyanekkor ez az Adam volt az autóm. Két személynek tökéletes. Fürge volt, mindenféle sípoló, figyelmeztető extrával felszerelve, kisebb helyekre is befért, jó volt vezetni.Ez már Menorca, egyszerű apartman, de tiszta volt, körülötte erdő, így mindig gyantaillatú volt a levegő. Meg qrva zajos, tele kabócával.Fuerteventurán volt egy ilyen Polóm is. Kis kasztniba szerencsére nem az alapmotort tették, így ment rendesen. Szokásos VW ergonómia, minden logikus és kézre áll, jó volt vele menni.Ugyancsak Kanári szigetek egyike, laktam ilyen szobában is. Sokra nem emlékszem ebből a szállodából, így valószínű nem volt benne semmi különös, hazajártam bele lakni, semmi több.Gran Canarián használtam ezt a Toyota Aygót. Sajnos nagyon nem tudtam megszeretni. Meglepően, több hely volt benne, mint elsőre gondoltam, de beleültünk egy búvár társammal, plusz 3 palack és még pár apróság, ami a merüléshez kell és halt meg aladtunk. Erőtlen, kopogó műanyag belsejű kis gyösz.Egy másik sziget, ezúttal görög, Rodosz. Nagyon jó kis apartmanom volt, szerettem.Ez már a Földközi tenger túlpartja, egészen pontosan Tunézia. Egy átlagos Renault, sem jó, sem rossz gondoltam én…Majd az első tankolásnál kiderült, hogy nem bírja a teletankot, különben kifolyik valamennyi belőle. Lett is egy kis riadalom a benzinkúton, hogy folyik az üzemanyag, de továbbállottam még mielőtt valamelyik helyi értelmiségi ott akarna rágyújtani (nem vicc, láttam kútkezelőt cigivel a szájában tankolni egy autót). „Fhanszia” – mondanák most egyesek…Szintén Tunézia, szintén francia (vagy épp román mivel Dacia, vagy marokkói mivel ott készült, kinek, hogy tetszik). Ebből legalább nem folyt semmi. Igaz, amikor jó 20 éve otthon bütyköltem a Daciát, nem gondoltam volna, hogy valaha Afrikáig megyek, hogy újra azt vezethessek.Ez is Tunézia, egy hammameti szálloda, szobájának a fele. Ezzel szemben egy nagy ágy, terasz, mindez a Földközi tenger partján. Többször is laktam itt és mindig jól éreztem magam.Maradva Észak – Afrikában, ezúttal Egyiptomban, volt, hogy szoba helyett egész lakosztályt kaptam. Egyike a sok Jaz hotelnek és bár az országot nem szerettette meg velem, a szállodában is voltak „érdekességek”, de tágas volt, világos, a légkondi működött, tetszett.Szicílián egy teljesen normális apartmanban laktam, nem volt benne semmi különleges. De ez a látvány, amit az ablakomból láttam, még úgy is, hogy belelógnak a kábelek, páratlan!Ha már Olaszország, itt a Fordot épp leadom, a Pandát meg átveszem. Semmi baj nem volt vele, de fogalmam sincs, hogy 4 ajtóval kinek gyártják? Minionoknak?! Ahhoz, hogy elférjek benne, teljesen hátra kellett tolnom az ülést. Akkor viszont, ha oldalra néztem, a B oszlopot láttam. Kis autó, nem tehetett róla, de nem igazán szerettem vele közlekedni.Ez is Olaszország, de Észak, 100 éve még Ausztriához tartozott ez a terület. A képen a My Arbor szálloda egyik medencéje látható. Isteni konyha, minőségi kiszolgálás, szép szobák, mindez gyönyörű helyen. Csak ajánlani tudom, imádtam minden itt töltött percet.Még mindig Olaszország, valahol Lamezia környékén laktam egy egyszerű kis apartmanban. Annyira kicsi volt minden, hogy a zuhanykabin ajtaját mindössze 35cm-re lehetett kinyitni. Pocakosok, erekcióval „küzdők”, feltöltött fenekűek hajrá!Két személynek szinte tökéletes és az ajtaja is nagyobbra nyílik. Kár, hogy zuhanyozni nem lehetett benne.Németországban, Ausztriában szinte kivétel nélkül „gasthoffokban” laktam. Voltak egészen jók, bőséges reggelivel, étteremmel és voltan eléggé puritánok, szinte kimért fejadagokkal. A tisztaság az legalább mindegyikben rendben volt.Ez is Németország volt, itt 3 hétig laktam és ezalatt egyetlen nap sem volt amikor ne esett volna az eső. Helyiek csak „német Szibéria” néven emlegetik ezt a vidéket.Ez és a következő autók bár mind német rendszámúak, hiszen ott vettem át, de Calabriától a Balti tengerig több országban voltak szolgálati autóim. Ezt az Insigniát nagyon megszerettem……különösen, amikor ilyent szöveg jelent meg a kijelzőjén. Ugyan, melyik úton nincsenek állatok? Kár, hogy néhányan még jogosítvánnyal is rendelkeznek.Nem épp a tipikus csajozós verda, bár jónéhány elférne benne, de szerettem ezt a Fordot. Magasabb építésű, így kissé jobban dől a bódé, de végre 4 felnőtt elfér benne és nagyobb motorral egészen jól használható.Ez már nem az esős Németország, de laktam olyan szállodában is, hogy csak a teraszomon elfért volna 2 tömbházlakás minden cókmókjával együtt.Nagy terasz, kis autó mondhatnám. Lanzarotén használtam ezt a Kiát. Különösebben nem hagyott bennem sok emléket, így gyanítom eléggé semleges volt, egyszerű közlekedő edény.Ez Bulgáriában készült, ahol egy olyan apartmant foglalt nekem a cégem, hogy előbb 2 napig suvickoltam és mostam, aztán mindent beáztattam Domestoszos vízbe, amit használni terveztem. Talán életem legkoszosabb lakása volt, Nike apartman, Varna, Bulgaria.Kárpótlásul vagy sem, de egy 1.6-os motorral felszerelt Fiestát kaptam. Vitte rendesen a kis bódét, jó volt a futóműve, tetszett.Következő alkalommal amikor Bulgáriában voltam olyan lakást kaptam, hogy még most sem hiszem, hogy a La Merben laktam. Két hálószoba, nagy nappali, berendezett konyha, tengerpart. Mi más kellene még? Azóta is visszavágyom.Nem mindig közlekedtem autóval, a Zöld – foki Köztársaság, Boa Vista szigetén pl. ezt a quadot nyúztam. Ha már ráérez az ember a mozgására, kis súlypontáthelyezéssel gyönyörűen lehet a homokdűnéken „csúszkálni” vele.Ha autóm nem is volt, gyönyörű kilátás a szobámból annál inkább. Csak egy kis sziget, a hatalmas Atlanti óceán és felejthetetlen, gyönyörű naplementék. A hotel neve Ouril Agneda, mondhatni semmi különös, én valamiért mégis nagyon szerettem.Ez is Zöldfok, de már egy másik sziget, Sal. A szálloda pedig a Melia Dunas. Itt ismét elkényeztettek és újra egy több hálószobás, konyhás lakosztályt kaptam. Ismét közvetlenül az óceán partján, ahol esténként csak ültem a meleg homokban, csodáltam a hullámokat és a gyönyörű naplementéket.Lakosztályom nappalija. A televíziót a szűk egy hónap alatt egyszer sem kapcsoltam be. Olyan hullámok voltak, hogy nincs az a TV, ami szebbet tudott volna mutatni.Például ilyenek. És még ilyenebbek, de ha elkezdem mutogatni az összeset, ember nincs, aki végig olvasson.Mauriciuszon ebben a házban laktam. Itt kb. fél órára volt az óceánpart, cserébe adott volt a medence. Itt is elkényeztetve éreztem magam. Más csak a fűszoknyás lányok hiányoztak a tökéletes képhez.Találós kérdés: melyik az én autóm ezek közül? Igen, szeretek háttal parkolni. Amúgy ismét egy Kia, egy Picanto.Szintén Mauriciusz, kilátás a szobámból. Medence, Indiai óceán, pálmafák…Hogy szerettem-e itt lakni? Katolikus-e a pápa?Ez már Thaiföld, pontosabban Khao Lak és ezzel a képpel két legyet ütöttem egy csapásra. Házikó amelyikben laktam és az autóm. Honda City, élhető méretű beltérrel, nyomatékos motorral, tetszett, akárcsak a lakásom. Egyszerű kis bungaló, de minden szükséges megvolt benne.Törökország és egy újabb Renault, ezúttal viszont nem csöpögött semmi belőle. Tágas autó, béna kezelőszervekkel, logikátlan menüvel, de nagy motorral. Sajnos túl sok a kamera az autópályán. Így legalább kevesebbet költöttem benzinre meg bírságra.Ugyanaz az ország, egy Magic Life szálloda. Mondhatni tipikus szállodai szoba, csak semmi fölösleges, ami viszont van az tiszta, az étel bőséges és finom. Ha még az orosz turisták is kevesebben lennének, már – már otthon éreztem volna magam. Igen, tudom, ők is emberek…Ibizán egy Ibizával. VW családtag, így ami benne van az logikus, átgondolt, könnyen kezelhető, az 1.6-os motorral már közlekedni is lehet vele.Nem vezettem, csak utaztam vele, de a magamfajtának, aki szereti a régi kockákat így is élmény. Ha nagy leszek veszek egy ilyent is.Atlanti óceán, naplemente, cabrio, Gran Canaria…tudom, nem kellene halmoznom az élvezeteket, így most arra, hogy volt-e vagy sem nő is a dologban boruljon a feledés homálya.
Kimaradt persze jó néhány ország és még több autó. De nem untatni akartalak, csak egy kis bepillantást nyújtani abba, hogy mikhez volt szerencsém az elmúlt években. Volt, hogy sosem költöztem volna ki, de olyan is, hogy beköltözni nem akartam és olyan is ahová végül be sem költöztem. Nem volt mindig fenékig tejfel, de hogy tetszett-e ez az életforma? Abszolút igen! – csak a fűszoknyás lányok hiányoztak…
