Azok az olaszok…

Az elmúlt időszakban pár hónapot Olaszországban töltöttem, bejárva nagyjából Plose – Pisa – Rimini háromszöget. Talán már kissé közhely, de akkor is találónak érzem, hogy Olaszországban mindegy hol vagy, bármilyen kis településre is tévedj, mind szépek. Éppen ezért, annak nem sok értelmét látom, hogy felsoroljam merre jártam, nagyjából minden település neve után tegyek egy egyenlőség jelet és odaírjam, hogy szép. Inkább az útközben tapasztaltakat osztanám meg veletek, északról, az osztrák határt átlépve, délnek haladva.

Bolzano autonóm megye és székhelye ugyanazt a nevet viseli, Dél – Tirol székhelye és a Brenner hágón átkelve máris ott van előttünk egy sokak számára meglepően kellemes, majdhogynem mediterrán éghajlatú város. Azért a majdhogynem, mert telente tud ám itt is hideg lenni, ezért is lepődnek meg sokan, akik nyáron érkeznek, hiszen havas csúcsokat látni a közelben. Ez a terület az első világháborúig egy kevésbé „felkapott” része volt az Osztrák – Magyar monarchiának, amit aztán a háborút záró béketárgyalások után Olaszországhoz csatoltak. Bár Mussolini megpróbálta az olaszosodást felgyorsítani, a legtöbb helyi most is beszél németül (igaz, egészen érdekes akcentussal) és ha olasznak is vallja magát, azt is hozzáteszi, hogy az ősei még osztrákok voltak. Jól megférnek egymás mellett a többnyelvű utca- és helységnévtáblák, senki sem akarja egyik nyelvet sem bemázolni. Sok balkáni „értelmiségi” jöhetne ide kicsit tanulni, de attól tartok, hogy a koszon kívül más itt sem ragadna rájuk.

Mivel tudtam, hogy még több hónapnyi idő van előttem, amit elsősorban különböző tengerek és óceánok partján fogok tölteni, leginkább a hegyekért jöttem ide (igen, most lehet sajnálni engem J). Mielőtt nekivágtam volna a hegynek (részben a munkám miatt is), a közigazgatásilag St. Andrä településhez tartozó My Arbor szállodában töltöttem az éjszakát. Kialudva, megreggelizve mégiscsak kellemesebb egy hegyi túrának nekivágni. Bár nem olcsó, cserébe a legtöbbet nyújtja szolgáltatásban, minőségben, ízekben a környék szállodái közül és a szoba árában benne van a lanovka ára is, amivel a közeli Plose állomásra lehet felmenni. Onnan több, különböző nehézségű gyalogos és biciklis útvonalon lehet bejárni a környék hegyeit. Mindenkinek abszolút ajánlom ide feljönni, nekivágni akár csak a legrövidebb sétaútvonalnak is, a látványért, a friss levegőért, a természet közelségéért nagyon is megéri, és nyári csúcsszezonban sincsen tömegnyomor.

Innen tovább haladtam dél fele, egészen a Garda tóig, ahol a következő állomáshelyem volt. Ezt a távot többször is megtettem, oda-vissza, autópályán és országúton is. Mindkettő jól járható, bár az autópályázás Olaszországban nem olcsó mulatság. Országúton számíthatunk a lakott területen és azon kívül is komótos 40km/h-val közlekedő bamba turistákra. Igen, tudom, szabadságon vagy, végre nem rohansz… hidd el, te is be fogsz sokallni egy idő után és az első adandó alkalommal előzöl és rálépsz a gázra, végre haladnál és az teljes mértékben érthető is. Ugyanakkor nagyon észnél kell ám lenni, tele az út sebességmérő kamerákkal!  Nagy részük valóban lakott területen, de bőven van azon kívül is. Meglátásom szerint logika meg sokszor nincs a korlátozások mögött. Hidd el, semmi bajom azzal, hogy vigyázzunk egymásra, közlekedjünk figyelmesen, engedjük át a gyalogosokat a zebrán, stb. De amikor már rég magunk mögött hagytuk a zebrát, főúton vagyunk és még mindig 40-es korlátozás van, arra nem sok magyarázatot látok.

És mindezt a Ferrarik, Lamborghinik és egyéb csöppet sem lassú autómárkák hazájában! Mamma mia! Még az elején írtam, hogy szerintem még a mazochista jelző is illik ezekre a taljánokra. Jó – jó, tudom, értem, semmi közöm a szexuális életükhöz, de… Gondolj bele, előtted az egészen jó minőségű aszfalt, tenyeredbe simul a kormánykerék, a motorban hatalmas ménesnyi lóerő. Ránézel a műszerfalra, az óra szerinti végsebessége az autónak bőven kétszáz fölött. Szinte érzed, amint a gázpedál legfinomabb érintésekor is egy egész ménes toporzékol alattad, hogy engedd szabadon az erőt. Visszaváltasz és… leveszed a lábad a pedálról. Poroszkálsz, de nem ám legalább valami tengerparti úton krúzolva, csak pl. Monzambano alsón, bugyuta, kopogó műanyag műszerfalú tucat autók között. Tiszta mazochizmus szerintem.

A Garda tó Olaszország legnagyobb tava és Észak – Olaszország egyik legnépszerűbb úti célja. Megszámlálhatatlan sok szálloda és kemping található közvetlen a tó körül is, akik meg inkább vágynak nyugalomra, 10-15km-re a tótól bőven találnak eldugott agriturismókat is. Ha körbeautóznád, a keleti oldalán kényelmesebb a közlekedés, néhány kanyart és bamba sofőrt leszámítva. A nyugati oldalán jó néhány alagút van, ezek némelyike meglehetősen szűk, de ebben közlekedik a kivilágítatlan biciklistől kezdve a teherautókig minden. Ha törött visszapillantó tükrök gyűjtése a hobbid, itt a paradicsom számodra. A panoráma viszont csodás, ahol van kialakítva parkolóhely, érdemes félreállni, de aki nem ijed meg egy kis szerpentinen kanyargástól, az vezessen fel Tignale városkába (még mindig nyugati part). Mielőtt behajtana a városba, az egyik utolsó kanyarban, az út jobb oldalán egy teljesen átlagos kis kávézó, tökéletes szendvicsekkel és kávéval, valamint kihagyhatatlan panorámával.

Sirmione, Lazise, Malcesine és még lehetne sokáig folytatni a felsorolását azoknak a városoknak, amit semmiképp se hagyjál ki ha már erre jársz. Igazán szép óvárosok, érdekes, nyüzsgő piacok heti rendszerességgel, régi vár, hangulatos vízparti sétány, jó éttermek… semmit sem szabad kihagyni! Több városkában a heti piacnak valami témája is van, mint pl. retró, vásárlás mellett igazi érdekességeket is lehet ilyenkor látni, régi autók, motorok, csinos lányok, fiúk, tiszta Grease.

Ha már az ország legnagyobb tava, aligha van olyan vízi tevékenység, aminek itt ne lehetne hódolni. Szörfdeszkával vagy vitorlással siklani a vízen, hajózni, pecázni, úszni, a partján kavicsos vagy füves strandokon heverni és még búvárkodni is.

Belefáradtál a tóba? – irány a Monte Baldo nemzeti park! Hegyek, alpesi táj, több, különböző nehézségű gyalogos és bicikli túraútvonal, mindenképp csak ajánlani tudom.

Sőt, azt mondom, kalandozz el egy kicsit távolabbra is a tótól és ajánlom figyelmedbe Borghetto városát. Autóval mindössze félórányira van, megéri elvezetni odáig. Egyetlen dologra figyelj (ok, kettőre, de a kamerákat nem kezdem újra ragozni), hogy több ilyen nevű település is található az országban. Neked azt kell megcéloznod, amelyik a Mincio folyóra épült. Igen, pontosan rá a folyóra.

Mielőtt nagyon eltávolodnál, dél fele, Mantova irányába haladva, Monzambano szélén mindenképp állj meg az Il Giglio étteremben vacsorázni. Hétfő szünnap és ha nem foglaltál asztalt, este 7 és 9 között várnod kell. De hidd el, ételre várnod ennyire még nem érte meg! Csak pizzából több mint 50 közül választhatsz, de van itt steak, tészta és egyéb finomság is. Az ízek meg… kész orgazmus (jó, tudom, már megint perverzkedem, de erre akkor is ez a legjobb kifejezés).

Ha eljutottál idáig és nem szervezted meg a programodat, nagyjából most vagy földrajzilag azon a ponton ahol döntened kell, hogy városnézés vagy tengerpart a cél, kelet-e vagy nyugat. Most még szinte félúton vagy Róma és Velence között, mindkettőbe eljutni két óra alatt. A már említett sebességkorlátozásaik miatt inkább az autópályát ajánlom, akármerre is indulnál. Nyáron mindkét városban számíts a sok turistára, Velencében jobban összetömörülnek, azért nagyobb tömegre, mint Rómában, de ugyanez érvényes Pisára is, ha délnek veszed az irányt. Amit javaslok, ha városnézés lenne a cél, menjél vasárnap.

Vasárnaponként megspórolhatsz némi parkolási díjat, amennyiben az utcán parkolsz, de az sem utolsó szempont, hogy nem kell rohannod, mert jár le a parkolásod. Pisaban, ha északról érkezel, Massa felől, gurulj egészen az óváros faláig, majd itt balra kanyarodva a Via Piave utcából nyílik egy szabadtéri, nagyméretű parkoló. Mindössze 5 percre gyalog a ferde toronytól és vasárnap ingyenesen parkolhatsz egész nap. Igen, mindig van ott egy – két eritreai srác, akik épp így tesznek szert napi betevőre és nyílván „adóznak” a maffiának, hogy kérnek tőled 1 – 2€ aprót, amiért szemmel tartják az autód, de ez még mindig olcsóbb, mint a parkolás díja. Megteheted, hogy nem adsz, de ezzel sajnos nem változtatunk semmit sem a dolgok ottani működésén.

A lényeg, hogy Olaszországgal nem igazán tudsz melléfogni, legyen tél vagy nyár, indulj bármelyik égtáj fele, bőven van látnivaló. Az olaszok, iszonyú sokat beszélnek (ha egy olasz férfit látsz az utcán, az vagy beszél, vagy telefonál) és szerintem még a zuhany alá is sálban állnak be. Hangosak, de kedvesek, a fiatalok közül egyre többen beszélnek angolul, az ételeik finomak, a kávé mennyei, a nők szépek, vonzóak, (igaz, ők sem feltétlenül halkabbak). Kell ennél több ahhoz, hogy felkerekedj és közelebbről is megnézd azt az országot?! Szerintem nem! Ja, hogy talán még mazochisták is? Hát… van, aki azt szereti J