Egyiptom, Izrael és Palesztina – második rész: Izrael és Palesztina

Még mielőtt nagyon belemennénk az egyáltalán nem könnyen átlátható és érthető helyi viszonyokba, területi és határvitákba, amiket pár mondatban már az első részben is leírtam, vagy megkapnám, hogy olyan nincs is, hogy Palesztina, részben tudom, részben van. Igen, hivatalosan Palesztin Autonóm Területek, értem én, de ettől még számomra némiképp egyszerűsítve, Palesztina.

Számtalanszor léptem Izrael területére csoportokat vezetve vagy egyszerűen csak bevásárolni valamelyik szomszédos országból, de mindannyiszor ugyanazt éreztem. Éspedig azt, hogy ezek profik (egy nagyon kedves ismerősömnek elmondtam ezt, mire ő közölte, hogy ja, meg pofátlanok is). Pedig nem mindig volt sétagalopp! Egyik alkalommal amikor Egyiptomból vittem át egy majdnem 40 fős turistacsoportot, valamiért úgy, hogy már látásból ismertük egymást több útlevélkezelővel, engem szedtek ki, mint gyanús személyt. Tényleg nem volt vicces, hogy a csoportom már átment a határon, én még egy szál alsónaciban kérdeznek-felelek-et játszom az izraeli határőrökkel a rácsos padlójú „motozóban”. Apropó rácsos padló, tudod, hogy miért van úgy építve? Ha merénylő lennél és vetkőztetésed közben hoznád működésbe, amit magadon elrejtettél, részben a detonáció tudjon hová „kifutni” és ne zárt térben okozzon nagyobb kárt, részben meg a darabjaid könnyebben lemoshatóak utána egy sima kerti slaggal.

Mielőtt nagyon elkalandoznék, elmondom miért is érzem őket profiknak. Első alkalommal amikor belépésre jelentkeztem, állok a határőr előtt, odaadom neki egyik útlevelem, ő meg viszi is be a rendszerükbe gépies mozdulatokkal. Pár másodperc múlva látom, hogy némi zavar jelenik meg az arcán, forgatja az útlevelem, nézi a monitorját, újra az útlevél, újra a képernyő… Kezdtem én is nyugtalan lenni, idegenvezetőként dolgozom, nekem rendszeren kell országhatárokon átlépni, ne bohóckodjon már az útlevelemmel. Végül megszólalt és közölte, hogy a rendszer szerint több állampolgárságom is van, nálam van esetleg a többi útlevelem is? Addig, de azután is, megszámlálhatatlanul sokszor lépten át országok határait, de ezt még soha, sehol nem derítették ki máshol. Gondolom nem kevés pénzért megveszik országoktól az állampolgáraik bizonyos adatait, másképpen nemigazán tudom magyarázni ezt az esetet.

Ha már bejutottunk Izraelbe, még mindig nem mentünk át minden határon, ugyanis Palesztinába átmenni szintén határon kell. Igaz, kevésbé „macerás”, mint pl. Egyiptomból vagy Jordániából Izraelbe. Legalábbis ezen a határon még egyszer sem vetkőztettek le (most visszagondolva abból is kijönne egy cikk ahány határon vetkőztettek már le. Egyszer lehet megírom).

Aztán átérünk Palesztinába és számomra legalábbis hamisítatlan arab világba csöppenünk mindjárt a fal túloldalán. Itt újra státuszszimbólum az öreg, leharcolt Merga, az utakon kellemes káosz, emberek, autók, néha lovas vagy szamár vontatta szekerek zsibongó egyvelege.

Egy másik nagyon markáns különbség számomra az izraeli meg a palesztin területek között a plakátok és a mindenféle fegyveres testületek hiánya részben mássága. Izraelben mindenféle termékek plakátjait látni a falakon, Palesztinában meg gyakran találkozni fiatalok képeivel, akik zászlókkal, fegyverekkel pózolnak. Igen, tudom, a két ország lakosainak helyzete nagyon más…máskor meg hihetetlenül azonos.

Egyébként kedvelem ezt a kellemesen kaotikus világot, amit a fal palesztin oldalán találunk. A fal léte is, építése is megosztja, elválasztja az itt élőket. Építési költsége nem éppen elhanyagolandó mondják egyesek, mások utálják mert „országukat” szabdalja, megint mások szerint jó, hogy végre felépült. Egy dolgot viszont mindenki elismer, mégpedig azt, hogy mióta felépült a fal, azóta kevesebb öngyilkos merénylő szivárog be Izrael területére. Ami, mint tudjuk valamikor Palesztina volt, ami viszont valamikor zsidók lakta terület, ami valamikor…Hogy is van ez? Áhhh, hagyjuk is, menjünk inkább tovább, hiszen ott van Jeruzsálem annyi érdekes látnivalóval, a Holt-tenger, stb.

Pár sorral fentebb írtam, hogy mielőtt megpróbálnánk megérteni, hogy ki is volt itt előbb, jobb, ha bele sem kezdünk, menjünk inkább Jeruzsálembe. Erre tessék, mutatok egy várost, amit a zsidó állam fővárosává akarnak tenni, majd máris mecsettel folytatom, ami az iszlám harmadik legszentebb helye. Nem zsinagóga, mondom mecset! És kezdődik minden elölről, hogy akkor most kié is ez a terület? Hogy ez nem teljesen érthető, azt elhiszem. De ha azt nézzük, hogy majd’ 1400 évvel ezelőtt, az építése történetébe is keveredik keresztény pap, iszlám hitre tért rabbi és kalifa is, akkor teljesen érthető, hogy itt már semmi sem érthető.

638-ban Jeruzsálem muszlim irányítás alá került és I. Omár kalifa 10 évig tartó uralkodása idején tette a mecset helyét muszlim szent hellyé. Állítólag Jeruzsálem keresztény pátriárkájától, Szophróniosztól kérdezte meg „Dávid mecsetjének” pontos helyét, és az ott található épületet újította fel, fejlesztette tovább muszlim kegyhellyé. A hely felszentelésében Kaab al-Ahbar, muszlim hitre tért korábbi rabbi is részt vett. Az elképzelés ellen szól, hogy akkor a második templom már hatszáz éve nem létezett így valószínű, hogy annak pontos helyét nem ismerte a pátriárka sem.

Jeruzsálem és Betlehem – három nagy vallás szent helyei találhatóak itt, így már sejthető, hogy a legtöbb látnivaló vallási eredetű. Templomok, utak, romok, városrészek, mint például a Születés temploma, Dávid király kútja, Jeruzsálem Óvárosa, Via Dolorosa a maga 15 stációjával, Szent Sír Bazilika, Templomhegy, Sziklamecset, Siratófal… Még felsorolni is nehezen lehetne, nem, hogy mindent végig látogatni hiszen nagyjából 2 ezer régészeti látnivaló, 60 múzeum, 70 kulturális központ található itt. Mindenképp több napot érdemes rászánni!

Említettem a Holt-tengert, azt tényleg egyszerűbb megérteni, mint az eddigi területek történetét. Nevét onnan kapta, hogy a magas sókoncentráció miatt nem élnek meg magasabb rendű élőlények benne. A Holt-tenger kb. nyolc szór sósabb, mint az óceánok vize, ezért is lehet rajta lebegni, sőt, gyakorlatilag lehetetlen elsüllyedni benne. A Jordán-árokban található Földünk legmélyebb szárazföldi pontja és az ugyancsak Jordán nevű folyó táplálja. A víz tükre kb. 430 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a tengerszint alatt. A víz színe közelről eléggé tiszta, átlátszó, távolról sötétkék. Mivel állandó jelleggel a Jordán folyó táplálja, amit mindenhol megcsapolnak az öntözések miatt, egyre kevesebb víz érkezik a tóba, ami fokozatosan szárad ki.

Ugye, mondtam, hogy a Holt-tenger egyszerűbben értelmezhető. Valahogy csak mi emberek kuszáljuk össze, a természet egyszerübb. A jó viszont, hogy ebben az összekuszált világban is annyi gyönyörű hely van, ami miatt megéri útra kelni, amit látni kell.

Ha mostanra kezdett némileg tisztulni is a kép, olyan „általános igazságokból” táplálkozva, hogy persze, érthetetlen, amit az emberek művelnek, de hát nem is csoda, mert a muzulmánok és a zsidók nem épp cimborák, akkor itt egy nagyon is friss kép. A dühöngő Covid-19 járvány megpróbáltatásait, két beteg szállítása közben imával enyhíteni próbáló mentősök fotója. Kollegák, egy autón dolgoznak, egy városban, egy Istenhez imádkoznak és mégis különbözőek. Vagy talán pont, hogy nagyon hasonlóak?

Szerintem a legjobb, ha felkeresed ezeket az országokat, minél több helyet látogatsz meg, beszélgetsz ottani emberekkel. Nem biztos, hogy sokkal tisztább lesz a kép arról, ami ott van, de talán nem mindenféle „alapigazságokban” fogsz a továbbiakban hinni.