Az elveszett utas
Sokan, sokszor kérdezték már, hogy mik voltak a legemlékezetesebb esetek, amik megestek velem utazásaim során? A következő történet csak részben esett meg velem, de annyira emlékezetes maradt, azóta sem tudom felidézni anélkül, hogy ne nevessek rajta, így ez lesz az első ilyen történet, amit megosztok.
Igen, ahogy a címben is szerepel, még idegenvezetőként, egy busznyi emberrel a hátam mögött elveszítettem az egyik utast. Előkerült később egy barlang mélyéről, de hadd ne lőjem le a poént, lássuk csak sorban az eseményeket.
Azon a napon az egyik kedvenc utamra mentem, a Meteora kolostorokhoz. Az indulásnál minden rendben is volt, a busz tele utassal, kb.80 ember (emeletes busz), két nemzetiség, nagyjából fele-fele arányban. A sofőr a helyén, én szintén, mikrofon a kezemben és miközben haladunk, felváltva magyaráztam a különböző nyelveken, hogy éppen hol járunk, mit látunk, kis történelmi áttekintés, miegymás. Eddig minden szép és jó, a társaság csak párokból vagy többes csoportokból állt, élvezték az utat, jó napnak néztünk elébe.
Utunk első állomása a Tempi völgy ahol az út meredek sziklafalak között kanyarog, míg egy kiszélesedő részén több barlang is található, némelyikben forrás is fakad. Ezek a barlangok a vallásosak számára nagy jelentőséggel bírnak, a „hitetlenek” meg egyszerűen csak kíváncsiak, így szinte minden alkalommal minden egyes utas bebújt a legtávolabbi zugába is, ahol a csodatevő forrás fakad. Amit még tudni kell a szóban forgó barlangról, csak hogy jobban megértsük a történetet, az, hogy fokozatosan szűkül, ahogy haladunk befele, míg a végén már csak guggolva lehet megfordulni. Éppen ezért mindig elmondtam, hogy egyesével menjenek be, másképpen esélytelen bent elférni.
Barlanglátogatás letudva, indulunk tovább és mivel mind párok és társaságok voltak a buszon, senki egyedülálló, így nem számoltam meg őket, csak beleszóltam a mikrofonba, hogy jelezzék, ha társuk, barátjuk stb. nincs a fedélzeten. Néma csönd, így indultunk tovább, továbbra is adott volt a jó hangulat, én lelkesen magyarázok, amikor egy nő előrejön és közli, hogy a férje nincs a buszon. Hirtelen az ütő megállt bennem, ránéztem az órámra és pontosan 15 perccel azelőtt indultunk el. Hogy a fenébe nem vette eddig észre, hogy hiányzik? – kérdezem tőle, mire a világ legtermészetesebb hangján mondja, hogy nem tűnt fel eddig. Mindezt úgy, hogy egymás mellett ültek! Gyorsan összetelefonáltam az összes kollegát, aki még aznap úton volt, hogy valaki van-e még ott és szedjék már össze, majd a kolostoroknál átadják.
Amikor végre előkerült emberünk, elmondta, hogy épp a barlang mélyéről próbálta volna kitornászni magát, amikor egy testesebb asszonyság, már szintén origamiba hajtogatva magát megérkezett. Ezzel el is zárta a kevés fény útját, így a sötétben a sziklák helyett tapogattak ott mindketten mindent, ugyanakkor be is szorult. Emberünk elmondása szerint próbálta görnyedt pozitúrában, ahogy éppen ott térdelt – kúszott kifele tolni a hölgyet, aki viszont csak jajgatott, hogy fáj neki és beszorult.
A feleségének jó negyed óra alatt tűnik fel a fickó hiánya, a barlangba meg beszorítja egy másik nő és ráadásul nem is akar tőle semmit. Nem tudom mit követett el szegény fószer előző életeiben, de nagy összegben nem fogadnék rá, hogy ebben az életben szerencséje van a nőkkel!:)