Hogyan ne raboljanak ki?

Ami megtörténhet az meg is fog gondolhatta Murphy is amikor papírra vetette megállapításait. Bár eléggé elcsépelt általánosítás, sajnos ugyanakkor igaz is. Igaz arra is, hogy lopás áldozatává váljunk, nem, nem szükségszerű mindenkinek és igen, még veled is megtörténhet aki magabiztosan jártál be már 5 országot.

Ahogy egyre fejlettebb a világ, úgy tartunk magunknál egyre több eszközt, hiszen csökkennek a méretek, ugyanakkor emelkednek az árak. Egy komolyabb okostelefon, fényképezőgép kombinációjának árából egyes országokban hetekig utazhatunk, arról nem is beszélve, hogy mennyire teheti tönkre az utazásunk ha megszabadítanak értékeinktől.

A legtöbb zsebtolvaj (hogy csak a „könnyebb” kategóriát említsük) pszichológusokat megszégyenítően kiismeri az embereket pillanatok alatt. Ne becsüljük alá a bamba suhancot aki körmét piszkálja a kerítést támasztva, ha megcsípte a farzsebből kilógó tárcát, nincs az a Usain Bolt aki utolérné, ráadásul helyismerete miatt az első kapualjban eltűnik értékeinkkel.

Hogyan védekezzünk? Teljesen lopásbiztos módszer nem létezik, de néhány óvintézkedéssel minimálisra csökkenthetjük az esélyét, hogy áldozatává váljunk. Mindenek előtt döntsük el, hogy valóban kell-e mindaz amit magunkkal szeretnénk vinni. Bepakolás előtt rakjunk ki mindent, hogy valóban átlássuk hány telefon, fényképezőgép, pénztárca, laptop, stb lesz nálunk utunk során. Ha mindezzel megvagyunk jöhet a csomagolás. Egy komolyabb fényképezőt, objektívet nagyon szép pontosan ezekre tervezett táskában is tarthatunk, ugyanakkor máris értesítettünk mindenkit, hogy mi van nálunk. Ajánlom inkább a teljesen feltűnésmentes hátitáskát, lehetőleg nem egy hatalmas Samsonite logóval rajta, amiben egy pólóba csomagolva ugyanúgy biztonságban van a kamera, ráadásul van egy cserepólónk is, ha napközben a rajtunk levő vesztésre állna a testnedveinkkel való küzdelemben. A hátsónkon levő zsebben bármit is tartani tökéletes választás ha egy futó zápor keresztezné utunkat. Newton biztosan tudná ennek a fizikai képletét is, hogy miért nem lesz vizes amit oda teszünk, cserébe látványos. Igen hölgyeim, a manapság divatos szűk farmerben amúgy is megnézik önöket, nem kell erre még rátenniük a látható a farzsebben tartott telefonnal is.

Pénzt lehetőleg ne egy zsebben az összeset és ne nagy címletekben tartsunk magunknál. Nem igazán biztonságos karibi országban tanultam, hogy legyen 5-10 dollár amit ha mindenképp megtámadnak gyorsan odaadunk. Ezzel a támadó is beéri és nem akarja a tárcánkat, mi is relatíve kis veszteséggel megúsztuk a  városnézést.

Bankkártyát kibocsájtó bank száma legyen ne csak a telefonunkban elmentve, hiszen ha azt is elvitték nem tudjuk felhívni és letiltani a kártyát. Mire kinyomoztuk, már késő lehet. Állítsunk be a kártyán egy limitet, így a legrosszabb esetben sem tudnak a teljes elérhető összeghez hozzáférni.

Köthetünk biztosítást is minden készülékünkre és bár ez nem véd meg a lopástól, valamennyit visszakaphatunk az ellopott értékből. Ugyanakkor azzal számolni kell, hogy a biztosító is pénzből él és nem fog vígan és dalolva hatalmas összegeket fizetni nekünk azonnali kártérítésként. Egy ilyen folyamat igen hosszadalmas és küzdelmes is lehet, hogy visszakapjuk azt amibe ellopott értékeink kerültek.

A kevésbé látható egyenlő kevésbé veszélyeztetett tétel az ékszereinkre is érvényes. Országokon átívelő utazás is lehet élménygazdag, anélkül, hogy tökig schmuckban legyünk. Ráadásul minden egyes esetben ha alkudozni kell, az eladó annál vastagabban nyomja a ceruzát, minél több rajtunk az ékszer. Igen, tudom, te sok éve gyúrsz és veled ne játszik senki. Hidd el, ő van hazai pályán…

Az elkövetők a legritkábban dolgoznak magányosan. Ha láttuk is, hogy ki tette és azonnal szólunk a pár méterre álló rendőrnek, mire megállítja az illetőt és esetleg átkutatja, már rég továbbadta amit megszerzett.

De mi van ha mégis megtörténik? Egyik legfontosabb, hogy amint észleltük bármilyen értékünk hiányát, ne egyből pánikoljunk. Pörgessük vissza azt a bizonyos filmet, hogy merre is jártunk. Simán felejthettünk a kávézóban ahonnan épp távoztunk, megtalálták, eltették és várják, hogy visszamenjünk érte. Ha mégis ellopták, semmiképpen se menjünk át a helyi Ramboba aki majd megmutatja, hogy vele nem lehet ilyent és igenis visszaszerzi. Nincs az az érték ami megérné, hogy esetleg egy idegen országban előzetesbe, kórházba kerüljünk, csak mert „megmutatom én a zsebtolvaj bandának…” Túl sok esetet tudnék mondani amikor megúszták volna a nyaklánc letépésével, de mindenképpen harcolni akartak. Nem csak az utazásuknak lett ott vége… Igen, bosszantó, kellemetlen, fájdalmas és még sok negatív jelzővel lehetne a lopást illetni, de nem életveszélyes.

Te mindig többet érsz mint értékeid, de ez a tolvajt nem érdekli! Inkább irány az első rendőr, lehet az járőr is, nem kell egyből az őrsöt keresnünk. Mondjuk el mi történt, készüljön róla jegyzőkönyv (biztosított javak esetében kiemelten fontos), vonjuk le a tanulságokat számunkra, tanuljunk belőle és lépjünk tovább.

Vélemény, hozzászólás?